Miért rossz választás a műanyag (PET) kulacs?
Mikroplasztik a mindennapokban – amit a műanyag palackokról tudunk, és amit nem kommunikálnak nyíltan
A műanyag palackok és kulacsok használata mára teljesen általánossá vált. Az azonban egyre több tudományos kutatásból derül ki, hogy ez a kényelem komoly egészségügyi kockázatokkal jár, elsősorban a mikro- és nanoplasztik-részecskék miatt.
A műanyag nem egészséges – ez nem vélemény, hanem biológiai tény
A mikroplasztik apró, szabad szemmel nem látható műanyagrészecske, amely:
- a palack faláról válik le,
- különösen hő, fény és mechanikai igénybevétel hatására,
- és közvetlenül bekerül az emberi szervezetbe ivóvízzel vagy étellel.
Ma már egyértelműen kimutatták, hogy ezek a részecskék jelen vannak:
- az emberi vérben,
- a tüdőben
- az emésztőrendszerben,
- a májban,
- agyban
- sőt a placentában is.
Ez önmagában elég ahhoz, hogy kijelenthessük: a műanyag nem tekinthető egészséges anyagnak az emberi szervezet számára.
Mennyi mikroplasztik van egy palack vízben?
A legújabb mérési módszerekkel végzett vizsgálatok szerint:
- egy liter palackozott vízben több százezer mikro- és nanoplasztik-részecske is lehet
- ezek döntő többsége extrém kicsi (nanoméretű), ezért korábban nem volt kimutatható,
- a részecskék jelentős része magából a PET palackból és a kupakból származik.
Ez azt jelenti, hogy már egyetlen palack víz elfogyasztásával is számottevő mennyiségű műanyag kerülhet a szervezetbe.
Mi történik a mikroplasztikkal a szervezetben?
A jelenlegi tudományos ismeretek alapján:
- a mikro- és nanoplasztik nem bomlik le az emberi testben,
- a szervezet nem tudja aktívan „lebontani” vagy semlegesíteni,
- egy része kiürül, de egy része visszamaradhat a szövetekben.
Fontos tény, hogy: nincs ismert, orvosilag igazolt módszer a mikroplasztik célzott eltávolítására.
Az egyetlen reális lehetőség az úgynevezett természetes kimosás:
- ha nem viszünk be újabb mikroplasztikot,
- a szervezet hosszú idő alatt, fokozatosan csökkentheti a jelenlévő mennyiséget,
- ez azonban évekig tartó folyamat lehet
Ezért kulcskérdés a bevitel minimalizálása.
És mit mondanak erről a nagy egészségügyi szervezetek?
A nagy nemzetközi szervezetek – köztük a World Health Organization – jellemzően óvatos, visszafogott kommunikációt folytatnak a mikroplasztik témájában.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy a műanyag ártalmatlan.
A valóság inkább az, hogy:
- a hosszú távú, nagyléptékű humán vizsgálatok még zajlanak,
- a hivatalos állásfoglalások mindig évekkel le vannak maradva a labor- és sejtszintű eredményektől,
- ezért a kommunikáció nem követi le a biológiai kockázat logikáját.
Más szavakkal:
a tudomány már látja a problémát,
a hivatalos szervezetek pedig még nem mondják ki teljes súlyával.
Ez korábban is így volt olyan anyagoknál, mint az ólom, az azbeszt vagy a dohányzás.
Mi következik ebből a gyakorlatban?
A mikroplasztik elkerülése nem pánik, hanem racionális megelőzés.
- a palackozott víz az egyik legnagyobb napi beviteli forrás,
- a műanyag kulacs idővel karcolódik → még több részecske válik le,
- rozsdamentes acélból készült kulacs esetén ez a forrás gyakorlatilag megszűnik.
Egy strapabíró, hőszigetelt acél kulacs – mint az Alpenthermo –:
- nem reagál az itallal,
- nem bocsát ki mikroplasztikot,
- hosszú távon csökkenti a napi műanyagterhelést.
