Mikroplasztik a mindennapokban, amit a műanyag palackokról tudunk:

A műanyag palackok és kulacsok az elmúlt évtizedekben a mindennapi élet természetes részévé váltak. Könnyűek, olcsók és mindenhol elérhetők. Az utóbbi évek kutatásai azonban egyre több figyelmet fordítanak egy kevésbé ismert jelenségre: a mikro- és nanoplasztik részecskék jelenlétére az ivóvízben és az emberi szervezetben.

A téma azért kap egyre nagyobb hangsúlyt a tudományos világban, mert ezek a rendkívül apró műanyagrészecskék a környezetben és az élelmiszerláncban is széles körben jelen vannak, így a mindennapi fogyasztás során is bekerülhetnek a szervezetünkbe.

Mi az a mikroplasztik?

A mikroplasztik olyan műanyagrészecske, amely 5 milliméternél kisebb méretű, míg a még ennél is kisebb, mikroszkópikus részecskéket nanoplasztiknak nevezik.

Ezek a részecskék több forrásból származhatnak:

Műanyag csomagolóanyagokból

Palackokból és kupakokból

Textíliákból és ipari műanyagokból

A környezetben lebomló műanyag hulladékból

A műanyag idővel mechanikai igénybevétel, UV-fény, hő és használat hatására apró darabokra töredezik, amelyek aztán bekerülhetnek a vízbe, élelmiszerekbe vagy akár a levegőbe is.

 

Mennyi mikroplasztik lehet egy palack vízben?

Egy 2024-ben publikált kutatás amely új mérési technológiával vizsgálta a palackozott vizet, meglepően magas számokat mutatott.

A kutatók megállapították, hogy egy liter palackozott vízben átlagosan körülbelül 240 000 mikro- és nanoplasztik részecske található.

A mért értékek egyes mintákban 110 000 és 370 000 részecske között mozogtak literenként.

A részecskék körülbelül 90%-a nanoplasztik volt, vagyis olyan kicsi, hogy korábban a hagyományos mérési módszerekkel nem is lehetett kimutatni. 

Fontos azonban megjegyezni: a mérések módszertana folyamatosan fejlődik, ezért a különböző kutatások eltérő számokat adhatnak.

Mi történik a mikroplasztikkal az emberi szervezetben?

Az elmúlt években több tanulmány is kimutatta, hogy mikro- és nanoplasztik részecskék megjelenhetnek az emberi szervezet különböző részeiben, például vérmintákban, tüdőszövetben vagy a bélrendszerben.

A kutatás ezen a területen még gyorsan fejlődik, és a hosszú távú egészségügyi hatások pontos megértése még folyamatban van.

A jelenlegi tudományos álláspont szerint: a mikroplasztik egy része kiürül a szervezetből, egy része azonban átmenetileg vagy tartósabban is jelen lehet a szövetekben. A részecskék biológiai hatásai például gyulladásos folyamatok vagy sejtszintű stressz még kutatás alatt állnak.

Egyes becslések szerint egy átlagos ember évente több tízezer mikroplasztik részecskének lehet kitéve élelmiszerekből, italokból és a levegőből.

Ha valaki főként palackozott vizet fogyaszt, ez az expozíció további tízezres nagyságrenddel növekedhet.

A tudomány jelenleg még vizsgálja, hogy ezek a mennyiségek milyen hosszú távú egészségügyi hatással járhatnak.

 

Miért kerülhet több mikroplasztik a vízbe a műanyag palackból?

A műanyag palackok és kulacsok használat közben többféle módon bocsáthatnak ki apró részecskéket: mechanikai kopás (nyomás, hajlítás, szorítás), hőhatás (pl. autóban hagyott palack nyáron), UV-fény, ismételt használat és karcolódás.

A kupakok és a palack nyitása-zárása szintén hozzájárulhat a mikroszkopikus részecskék leválásához.

 

Mit jelent ez a mindennapi életben?

A mikroplasztik jelenléte a modern környezetben gyakorlatilag elkerülhetetlen. Megtalálható: a vízben; az élelmiszerekben; a levegőben; a csomagolóanyagokban

A legtöbb szakértő szerint ezért a cél nem a teljes elkerülés ami jelenleg nem reális, hanem a felesleges expozíció csökkentése.

Ez a gyakorlatban több egyszerű lépést jelenthet:

Műanyag palackok ritkább használata

Műanyag csomagolás kerülése, amikor lehetséges

Tartós, újrahasználható kulacs használata

Miért választanak egyre többen rozsdamentes acél kulacsot?

A rozsdamentes acél kulacsok népszerűsége az elmúlt években jelentősen nőtt. Ennek több oka is van:

Nem bocsátanak ki mikroplasztik részecskéket. 

Kémiailag stabil anyagból készülnek.

Nem veszik át az italok ízét 

Hosszú élettartamúak.

 

 

Egy jó minőségű, hőszigetelt acél kulacs, például: az AlpenThermo lehetővé teszi, hogy a víz vagy más ital hosszú ideig friss maradjon, miközben a napi műanyaghasználat is csökken.

 

Összegzés

A mikroplasztik témája az egyik leggyorsabban fejlődő kutatási terület a környezet- és egészségtudományban. Bár a hosszú távú hatások pontos megértése még folyamatban van, a jelenlegi adatok alapján a műanyag csomagolások jelentős forrásai lehetnek a mikroplasztik bevitelének.

Ezért sok szakértő és kutató is azt javasolja, hogy ahol lehet, érdemes csökkenteni a műanyag használatát, és tartós alternatívákra váltani.

A mindennapi hidratáció esetében egy rozsdamentes acél kulacs egyszerű és praktikus lépés lehet ebbe az irányba.